Egy új kezdet

Hát helló világ!

Valaha egyszer volt egy blogom, valójában kettő is. De az egyik titkos volt. Annyira titkos, hogy már én is bajban lennék ha oda kellene belépnem. :)

Valójában a másik blogom egy olyan életről szólt, amit éltem ugyan, de nem tudtam megélni.

Így lassan lépdelve a Krisztusi kor felé azt hiszem kezdem látni ennek a határvonalnak a lényegét. Ahogy lassan összenyomódtam abban a bizony présben, egyre inkább fájt a dolog, és minél jobban fájt én annál görcsösebben szorítottam össze a fogam, és annál erősebben sziszegtem köztük, hogy : - Nem fáj.

"Mondom, hogy nem fáj...

Pedig seb és nincsen valszeg senki a földeden
Göröngyök közt éjjel megyek csak a holdam jöhet velem
De a szexszel meg a sok elmélettel
Elmegy az idő aztán fekszel valami meleg lébe
Leves e húgy vagy valaki vére mindegy mondom: nem fáj... "

Azt hiszem eljött a belátás ideje. Az élet márpedig FÁJ!
Fájdalmas már maga a születés, és akkor még nem beszéltünk a végén a halálról. Mi más lenne hát közte mint fájdalom ?
Persze nem az egész. Ha szerencsés vagy, és van benned valami... valami amit nem lehet se megtanulni, sem akarni, sem megszerezni, elvenni, megkapni, vagy bármilyen úton módon szert tenni rá. Akkor lehetsz néha boldog.

De ha lehetsz boldog, vagy voltál már valaha boldog, akkor az a leghelyesebb cselekedett ha mindent elkövetsz annak érdekében, hogy ezt újra és újra átéld.

Tudom nem egy új keletű dolog ez, tudom ezzel nem találtam fel a spanyolviaszt, de most mit csináljak ha most jöttem rá erre? Addig-addig gyűrt az Élet amíg rájöttem erre. Nagyon nehéz volt, nagyon pokoli helyzeteket éltem meg és okoztam másoknak, de végül megszületett ez a felismerés. És mint minden születés ez is fájdalommal járt. De hát ilyen az élet, fáj.

A cím erre utal: Gyűrődések.

Meg kell még fogalmaznom azt is, hogy miért. Az a helyzet, hogy annyira nehezen és annyira hosszan fogalmazódott meg bennem ez a felismerés, amit a koromnak köszönhetően, én csak nemes egyszerűséggel Krisztusi felismerésnek hívok magamban, hogy az ezzel járó feszültséget és frusztrációt, muszáj vagyok kiadni magamból önkifejezés segítségével. Az önkifejezésnek egyetlen formáját tudom művelni olyan szinten, hogy azt mások elé merjem tárni, hogy elkezdetem újra blogot írni.

Így aztán üdv minden kedves és nyájas, régi vagy új olvasómnak.